2. rész: Találkozás

~Próbáltam nem feltűnően átmenni a tömegen, de amikor észrevettem, hogy kiket ugrálnak körbe rosszat sejtettem. Tudtam, hogy velük kapcsolatos a dolog...~

*Ariana szemszöge*

Percekig csak álltam ott a tömeg szélén és néztem őket ahogy a rajongókkal fotókat készítenek. Rám pillantott Liam, majd mondott valamit a többieknek de tudtam, hogy velem kapcsolatos, mivel mindenki rám nézett. Én megfordultam és indultam be az épületbe. A portásnak illedelmesen köszöntöttem majd igyekeztem felfelé. Steven mindig kedves mindenkivel, nem úgy mint általában a portások szoktak. Amikor felnéztem a 11-es ajtóval találtam szembe magam. Lenyomtam a kilincset majd beléptem az irodába.

-Szia Ariana-köszöntött mosolyogva.

-Mit keresnek ezek itt?-kérdeztem utalva a One Direction-ra. Láttam egy kicsit meglepődött, hogy még köszönni sem köszöntem.

-Ezért hívtalak ide-egy kis szünetet kihagyott és folytatta tovább-na szóval itt lesz koncertjük ahol te leszel az amolyan "előzenekar"-mutogatta az idéző jeleket.

-Fantasztikus. De én ezek előtt lépjek fel? Csak azért jönnek majd el, hogy őket hallgassák a rajongók...Nem is kellek én oda. Bár nem tudom mit esznek rajtuk..-gondolkoztam inkább magamban-Csak egy nyálas fiú banda!

-Khmm-krákogott valaki mögöttem. Hátrafordultam és ott álltak előttem teljes élet nagyságba. Visszafordultam menedzserem felé aki csak szúrós pillantásokkal jutalmazott engem. Eszembe jutott, hogy még le kellene mosnom a kezemről a vért. Lenéztem a kezemre, a rongy teljesen átázott. 

-Mit csináltál?-kérdezte tőlem és felemelte a kezem, hogy letudja rántani róla a rongyot de én kirántottam a kezem.

-Semmit-mondtam majd megfordultam és indultam kifelé.

-Mi bajod van mostanában Ariana?-kérdezte tőlem mire én megálltam az ajtóban és hallgattam tovább mondandóját-Ideges vagy már amikor idejössz. Mindig örülsz ha híres emberekkel találkozol, de most megint mit csináltál. És megvágod magad? Tudod azt veszem észre, hogy hétről hétre egyre rosszabb leszel. Menj el a barátnőidhez és beszéld ki magadból a gondokat.

Az utolsó mondat után nem tudtam, hogy mit mondjak csak visszanéztem rájuk. Már nyitottam volna a számat de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Végignéztem rajtuk egyesével, majd csak ennyit tudtam kinyögni:

-Nincsenek barátaim-mondtam elhaló hangon majd sarkon fordultam és indultam hazafelé. Útközben kettő kislány odajött, hogy képet kérjenek. Én mosolyogva megcsináltam velük a fotót majd mentem tovább. Rápillantottam a telefonomra ami már 17:18-at mutatott. Remek, megint elkéstem. Gyorsan fogtam egy taxit. Az ablakon bámultam ki és emlékek ezrei jutottak eszembe. Már csak arra eszméltem fel, hogy a sofőr harmadszorra szólt nekem.

-Hahó-integetett előttem a hatalmas kezeivel-5 dollár.

Odaadtam neki majd indultam is tovább, mivel 2 utcával feljebb mondtam, hogy rakjon ki. Apa nem szereti ha odacipeltetjük magunkat a raktár elé. Olyan óvatos nem? Az ő irányítása alatt áll London de azért fél, hogy a taxi sofőr kiszúrja a raktárát. Mindegy is, nem foglalkozok vele, mert az ő dolga. Kinyitottam az épület ajtaját majd beléptem rajta. Az összes szem pár rám szegeződött.

-Jé, micsoda meglepetés-mondta apám szarkazmussal a hangjába-örülök, hogy ide toltad a képed.

-Én is-mondtam majd leültem a kanapéra.

-Na szóval, Ariana neked el kellene menned a fegyverekért és majd valakit elküldök még veled. Ma este 10 órakor menny a szokott helyre-mondta én meg csak intettem egyet, hogy értettem. Ezután nem nagyon figyeltem, sőt egyáltalán nem. Csak azon gondolkodtam, hogy lehet nem kellett volna elmondanom nekik ,hogy nincsenek barátaim, mert most megfognak sajnálni. Most, hogy belegondolok tényleg jó lenne egy olyan barátnő aki hasonlít rám és mindent megtudok vele beszélni. Szükségem van valakire. Valakire, aki szeret és fél elveszíteni. De kinek kellene egy olyan lány aki csak megjátssza magát az emberek előtt titokban meg már több szász embert meg ölt. Miről beszélek? Tökéletes ez így nekem...

Sziasztok! Itt van az új rész!Talán jobb mint az előző, de nem tudom, hogy ti mit gondoltok róla. Most azért hoztam egymás után nap a részt, mert míg nincs suli addig kihasználtam az alkalmat, de ha megkezdődik akkor csak 1 héten 1 részt ígérek (persze lehet, hogy többet is tudok hozni de ez csak a leckétől függ) ! 

Hát akkor még annyit, hogy KÖSZÖNÖM annak aki elolvassta...:)

1. rész: A rajongók

Reggel ugyan olyan unottan keltem ki az ágyamból, mint minden nap. Utálom, hogy kilépek az utcára és máris folytathatom az elbűvölő lány szerepét. Elindultam lefelé a konyhába, ahol apámmal találtam szembe magam. Nem nagyon beszélgetünk, de ha igen akkor abból is általában veszekedés lesz. Ezért kikerülve őt mentem a pulthoz ahol nekiálltam csinálni magamnak kettő nutellás kenyeret. Amikor végeztem odavittem az asztalhoz és elkezdtem reggelizni. Apám sas szemmel figyelte minden mozdulatomat. Mindig ezt csinálja ha mondani akar valamit.
-Mondjad-mondtam neki két harapás között.
-Na szóval. Ma délután 5 órakor gyűlés lesz a szokásos helyen, mert kiosztom a feladatokat és megbeszélünk néhány dolgot-mondta ellent mondást nem tűrően.
-Nincs kedvem menni-vágtam oda neki.
-Hogy mondtad?-háborodott fel-Mi az, hogy neked nincsen kedved? Azt csinálod amit mondok!
Felálltam az asztalt majd odaálltam elé és percekig csak egymás szemébe néztünk
-Tarts máskor meggyőzőbb előadást-láttam a szemében, hogy most nagyon felidegesítettem. Neki lökött a mögöttem lévő falnak és a kezemet a fejem fölé szorította. Az érzésre felszisszentem.
-Te, hogy merészelsz...-nem tudta befejezni amit akart mondani, mert a telefonja elkezdett csörögni. Hálást voltam annak aki éppen kereste. Engem a földre lökve vette fel a telefonját.
-Mi van?-kérdezte idegesen.
-...-álla megfeszült majd indult az ajtó felé.
-10 perc-mondta majd egy mondat szitkozódás után letette a telefont. Figyelmesen kísértem az eseményeket, majd amikor hallottam az ajtó csapódást pattantam fel a földről és indultam az emeletre. A szobámba beérve egyből a szekrényemhez léptem. Egyik feléből kikaptam egy fekete nadrágot és egy türkizkék inget. Azért ez nem cuki de mégis nem mehetek szoknyába az erdőbe. A fürdőbe besiettem majd magamra kaptam a ruhákat. Az inget felkötöttem, hogy kilátszódjon a hasam. Ezután kifésültem a hajam és felkötöttem. A szememet, szokásomnak híven "macskaszemnek" csináltam meg. Egy gyors fog mosás után már mentem is vissza a szobámba. A éjjeli szekrényemből kivettem a bicskámat és miután a bakancsomat felvettem abba rejtettem el a kést. Felkaptam a táskám majd kiléptem a házból magam után becsukva az ajtót. Megindultam az erdőbe a kis rejtekembe. Amikor beléptem a házba egyből mentem a szobába, ahol egyből a bábura néztem majd kikaptam a kést a csizmámból. Mikor ideges vagyok ide jövök és gyakorlok egy kicsit, de megmondani nem tudnám mióta csinálom ezt de nagyon hasznos. A házhoz anya vezetett ide még 1 héttel azelőtt mielőtt elment. Nagyon apró kis ház, csak egy hálószoba van bent, egy hűtő és ami most az "edző termem" az is régen háló volt. Talán 2 éve alakíthattam át ilyen célokra. Ahányszor belépek a szobába mindig rápillantok arra az íjra amit születésnapomra kaptam még amikor boldog család voltunk. Együtt. Annyira hiányzik. Megráztam magam, hogy visszatérjek a szörnyű valóságba, majd céloztam és eldobtam a kést. A bábu szívét és fejét még egyszer sem találtam el. Most is csalódott voltam de odamentem és kihúztam belőle a kést majd visszaálltam a x-re. Már készültem, hogy eldobom amikor a telefonom elkezdett csörögni és én annyira megilyedtem hogy, véletlenül megvágtam a kezem. Nagyon fájt és ömlött belőle a vér.
Felkaptam egy rongyot majd miután a kezemre csavartam és felvettem a telefont.
-Igen?-morogtam.
-Én is örülök, hogy hallom a hangod-szólt bele a menedzserem-Csak annyit szeretnék mondani, hogy be kellene jönnöd egy kicsit.
-Oké-raktam le a telefont. Egyből indultam kifelé a házból majd kulcsra zártam. Rohantam, mert leakartam mosni a kezemről a vért. Már csak egy utcára voltam amikor hallottam, hogy valaki sikítozik majd egyre többen. Nem érdekelt csak mentem tovább de a hangok csak egyre erősödtek. Mikor odaértem az épület elé egy egész "sereg" állt ott. Próbáltam nem feltűnően átmenni a tömegen, de amikor észrevettem, hogy kiket ugrálnak körbe rosszat sejtettem. Tudtam, hogy velük kapcsolatos a dolog...

Sziasztok! Csak annyit szeretnék így a végén közölni, hogy a történetnek valóságalapja nincsen. Ezek mind az én saját fejem szüleményei. Szeretném ha írnátok véleményt, hogy min javítsak! Csak ennyit kérek. Ennyiben segítsetek nekem! Köszönöm előre is mindenkinek, ha elolvassa!:)

Prológus

A lány aki teljesen átlagosnak tűnt volna ha nem lett volna meg mindene és nem lett volna meseszép hangja. Anyukája kedvéért kezdett el énekelni. Mindenki szerette. De minden megváltozott 12 éves korában, amikor elrabolták. Apukájával maradt de a kapcsolata rosszabb lett vele míg anyjáról nem hallott soha többet. Amikor szembeszállt apjával olyan dolgokat tudott meg amitől elvesztette a fejét.Közéjük állt és rossz dolgokat tett. De valahogy ezek után még jobban kötődött az apjához. Az éneklést nem hagyta abba így két oldala lett.

1. Kedves, aranyos oldala.
2. És amit te sosem akarsz tudni.

De mi lesz akkor ha megjelenik öt fiú?

Megváltozik?

Rátalál a szerelem?

És az apja mit szól hozzá?

Üdvözlök mindenkit a blogon!